Az osteochondrosis a gerinc patológiáját jelenti, amelynek morfológiai szubsztrátja (alapja) az intervertebrális lemezek szerkezetének megsértése. Ez a felfogás azonban nem teljesen helytálló, hiszen a nyugati orvosi terminológia szerint ez a nozológiai forma a csontosodási központok degenerációját jelenti, ami csak gyermekkorban lehetséges. Ugyanakkor a kérdés relevanciája ebben az esetben nem attól függ, hogy milyen kifejezéssel hívják, pedig a hazai orvosok hagyományosan vélekednek a betegségről. Ebben a cikkben az osteochondrosis otthoni kezeléséről, valamint a betegség megelőzésének és diagnosztizálásának módjáról fogunk beszélni.
Az osteochondrosis tünetei
Osteochondrosis esetén a csigolyaközi nyílások szűkülnek, összenyomják az ereket és az idegeket, és a csontszövet növekedése - osteophyták - jelennek meg a csigolyák szélein.
A betegség morfológiája meglehetősen specifikus. A patológia a csigolyaközi lemezek életkorral összefüggő elváltozása, amelyek az öregedéssel elvesztik rugalmas tulajdonságaikat és összenyomódnak.
Ennek eredményeként a csigolyák valamivel közelebb kerülnek egymáshoz, és a csigolyaközi nyílások, amelyeken keresztül a gerincvelői idegek kilépnek, beszűkülnek, deformálják azokat, és megzavarják a vezetőképességet. Emiatt nem egészen tipikus tüneteket észlelnek, amelyek az izmok és a végtagok helyi fájdalmának megnyilvánulásában állnak.
Tünetileg hasonló a radiculitishez, spina bifidához, a gerinc vázrendszerének daganatos képződményeihez és a gerincvelő hártyáihoz. Ezért orvoshoz kell fordulni mind az osteochondrosis diagnózisának felállításához, mind a súlyos patológiák kizárásához.
Azonnali orvosi konzultációnak van értelme, ha olyan tünetek jelentkeznek, mint például a végtag gyengesége. Ha a karmozgással kapcsolatos hosszú távú műveletek végrehajtása lehetetlen, az osteochondrosis a nyaki régióban lokalizálódik, és ha ilyen tüneteket észlelnek az alsó végtagoknál, akkor az ágyéki régió érintett.
A mellkasi gerinc osteochondrosisában szenvedő betegek panaszait viszonylag nehéz megkülönböztetni, mivel leggyakrabban a cardialgiával, a külső légzés zavarával és a légszomj tüneteivel társuló vegetatív rendellenességek figyelhetők meg.
A betegség diagnózisa az anamnézis gyűjtésén alapul. Tartalmaznia kell a munkahelyre és a munkaidőre vonatkozó információkat. Itt némi jelentőséggel bír a súlyemelés tényének megállapítása. Laboratóriumi módszerekkel nem lehet diagnózist felállítani, mivel a folyamat lényegében természetes, és az öregedéssel nyilvánul meg. Szintén nem gyulladásos természetű. A műszeres módszerek közé tartozik a gerinc radiográfiája egy adott szakaszban. Ez lehetővé teszi, hogy megállapítsuk a lumen szűkülésének mértékét két szomszédos csigolya teste között, és ennek megfelelően megerősítsük a patológia morfológiai szubsztrátját. Az olyan módszerek, mint a CT és az MRI, részletesebben megerősíthetik a diagnózist, és kizárhatják a hasonló nozológiai formákat.
Az osteochondrosis kezelése és megelőzése
Az osteochondrosis megelőzésére szolgáló megelőző intézkedések közé tartoznak a gimnasztikával, futással és felhúzással kapcsolatos fizikai gyakorlatok. Ugyanakkor a nehéz emelés a betegség súlyosbodását okozza. Gyakran előfordulhat, hogy először csak a manipuláció során jelenik meg. A beteg bizsergést, zsibbadást érez a végtagjában és a lapocka területén teheremeléskor.
Az osteochondrosis kezelése konzervatív jellegű, és a tünetek megnyilvánulásának csökkentésére irányul, mivel szinte lehetetlen megszüntetni a kiváltó okot. A tünetek enyhítésére olyan irritáló anyagokat alkalmaznak, amelyek reflexszerűen növelik az idegtörzsek vezetőképességét. Az osteochondrosis otthoni kezelésére ajánlhat kenőcsöket mentollal, borstapaszokkal és mustártapaszokkal. Helyileg melegítőpárna alkalmazható. Ugyanakkor a fizioterápiás módszerek jók a megfelelő tünetek enyhítésére. Különösen a klinikán lehet áramütéses kezeléseket végezni.
A gyógyszeres kezelés fájdalomcsillapító terápiát és idegvezetést fokozó szereket foglal magában. A gyógyszerek első csoportjába tartoznak a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek. Ezek a gyógyszerek intramuszkulárisan vagy orálisan. Az adagolási rendet az orvos határozza meg. A második csoport gyógyszereként olyan gyógyszer hatásos, amely részben csökkenti az idegi trofizmus hiányát. Ugyanakkor a betegek számára nincs szükség gondozásra, mivel a mindennapi manipulációk elvégzése nem okoz különösebb nehézséget, kivéve a fizikai munkát, amelyet nem javasolnak.
Melyik orvoshoz forduljak?
A gerinc osteochondrosisának megnyilvánulásait főként a csigolyák folyamatai közötti beszűkült nyílásokon keresztül kilépő gerincvelő gyökereinek összenyomódása okozza. Ezért a neurológus hagyományosan kezeli ezt a betegséget. Ezenkívül tanácsos felvenni a kapcsolatot egy vertebrológussal - a gerincbetegségek specialistájával vagy egy ortopéd orvossal. Gyógytornász, gyógytornász és masszázs specialista, csontkovács, oszteopata és reflexológus segít a kezelésben.